2020. Július 02. Csütörtök, 17:28:54
Navigáció

Felhasználók
· Online vendégek: 1

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 1,536
· Legújabb tag: RobertHUN

Időjárás
Jelenlegi

Hőtérkép
Hőtérkép

Felhőkép
Felhőkép

Széltérkép
Széltérkép

Forrás: www.idokep.hu

Népszerű letöltések

Bannerek

Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Idézet

Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

19. 06. 06. 17:05
Őszintén szólva én nem igazán terveztem ilyesmivel foglalkozni, de lehet más kedvet kap hozzá. Smile

19. 06. 03. 20:00
Lesz esetleg modolás vagy hasonlók a HD Remake-hez is? (például Mozgó Erőd vásárlása kampányban)

19. 03. 30. 13:44
Kicsit*

19. 03. 30. 13:41
Hmm 2006 szeptember 2 óta vagyok az oldalon Grin bár még az előzőn is ott voltam. Nagyon várom a játékot, hátha feléled a multi éa kicait viaszatér gyermekkorom

19. 02. 04. 18:38
Nincs olyan durva eltérés köztük, ráadásul nem is minden egység különbözik. Multiban talán csak a pk-k között volt különbség. De az egységek menüpontban meg tudod nézni a pontos értékeket.

19. 02. 04. 18:22
multiban a disznók tényleg erősebbek? valahol olyasmit olvastam, hogy a nyulak fürgébbek, de kevesebb hp-juk van, a malacok meg lassabbak de több hp-juk van

19. 02. 04. 17:35
pörgessük meg, eléggé várom a remake-et Cool

19. 01. 29. 19:45
Üdv, újra itt Laughing out loud

19. 01. 29. 16:37
https://swinethega
me.com Idén tavasszal jön a remaster. Képeken jól néz ki, remélem a multi és ***án menni fog, és akkor felelevenedik egy kis rész a gyermekkoromból Grin

19. 01. 26. 19:17
Most már biztos, hogy lesz S.W.I.N.E. folytatás/Remaster
! https://www.gameka
pocs.hu/hir/61745/
folytatast_kap_a_m
agyar_fejlesztesu_
s_w_i_n_e

18. 01. 15. 18:29
Verzió 1.8 lesz

18. 01. 15. 18:28
nem egy pro verzióra gondoltam, csak raki és mozsár nélkül. anno gamespyon jó voolt ez a "retro" játék. nagy buli volt Grin Valaki jön?

18. 01. 15. 18:26
Na, csak leszakadt Pfft

18. 01. 15. 18:25
Yo skacok Smile Én éppen azon gondolkodá, hogy mikor lesz majd lehetőség egy nagy multiplayerre Pfft Lenne kedve valakinek feljönni Game Rangerre, teszem azt, mondjuk ehónap 18.-án 16:30 körül? Mondjuk én

17. 07. 19. 12:35
Üdv Swinefejek! Youtube-on pörgetek végigjátszást, akit érdekel nézzen rá, Mong00se a csatorna neve.

Archívum

S.W.I.N.E. ismertető - szöveges változat

S.W.I.N.E. ismertető

Orwell óta tudjuk, hogy „négy láb jó, két láb rossz”, ám mint az Állatfarmból is kiderül, derék haszonállataink hiába állják meg a helyüket az ember segítsége nélkül, ha egyszer ugyanolyan torzsalkodásra képesek, mint a „homo sapiens” márkaelnevezést elnyert életforma. Körülbelül erre az alapra épül a Stormregion nevű debütáló fejlesztőcég S.W.I.N.E. című játéka, amely ugyan nem hordoz olyan magas szintű ideológiai mondanivalót, mint Orwell műve, ám ezt nem is várja el az ember egy vérbeli real-time stratégiától… Itt kérem – bármilyen meglepő – nyulak és disznók high-tech háborújáról lesz szó, nem többről és nem kevesebbről.

A Stormregion szó kis hazánk keleti felében elterülő Viharsarok tájegységet takarja, és ezzel máris elárultam, hogy a S.W.I.N.E. magyar alkotás. A játék „garázsfejlesztésnek” indult, 1997-ben kezdte el néhány lelkes amatőr, ám a koncepció már akkor is nagyban emlékeztetett a mostani végeredményre. A projekt csak tavaly nyáron vált üzletszerűen komollyá, amikor a srácok menedzsmentjét felvállalta a Channel 42 nevű cég, majd nemsokkal ezután az elkészült demó meggyőzte a Fishtank kiadót arról, hogy ezt a játékot érdemes megjelentetni. A Fishtank már egyfajta garancia volt a nívóra, ugyanis ettől a cégtől megszokhattunk, hogy - ahhoz képest hogy nem nagy kiadó - az eladhatóság mellett a minőséget is szem előtt tartja. A játék nevéhez is a Fishtank ragaszkodott, a rövidítés (Strategic Warfare In a Nifty Environment) ugyanis a roppant szerény „stratégiai hadviselés remek környezetben” kitételt rejti. Ezúttal azonban nem a szokásos reklámduma: mindenkit biztosíthatok arról, hogy e négy szó - még csak nem is sejteti azt a csodálatos összhatást, amely mellbe vágja azt a szerencsést, akinek módjában áll elindítani a S.W.I.N.E.-t.

Sok nyúl disznót győz?

Engem már a kerettörténet is teljesen magával ragadott – jó értelemben vett – debilségével. A nyulak országát, Répaföldet hadüzenet nélkül támadják meg az agresszor disznók (vagy inkább disznó agresszorok), s vezetőjük Acélagyar tábornok szinte ellenállás nélkül nyomul előre. A nyulaknak tehát malacuk van, így a tapsifülesek 12 küldetésében azon kell fáradoznunk, hogy a röfögő hordát kisöpörjük Répaföldről, és ha már lendületben vagyunk, Disznóföldre is kiterjeszthetjük a karottazabálók hatalmát az utolsó misszióban jól fenéken billentve Acélagyart. A disznók hadjárata nem sokkal ezután kezdődik, a nyulak által ellenőrzött köztársaság ugyanis becsődöl, és Acélagyar visszatér. A moslékfalók 10 missziójában tehát azt követhetjük nyomon, ahogy Disznóföldön, majd Répaföldön sertepertélő, sörtől sötét, sörtés sertéssereg súlyos testi sértéseket követ el söréttel a nyulak szőrös sorstársain (a Kazinczy-díjat a szerkesztőségbe kérném…)

Mint az eddigiekből látszik, a két fél közül a nyulak képviselik a mérsékeltebb vonalat: korrekten háborúznak (már amennyire a korrektség fogalma értelmezhető a háborúban), és általában céljaik is nemesebbek, mint a malacok világhódító lázálmai. A disznók ezzel szemben az élő fába is belekötnek, de egy tapsifülessel is szívesen elszórakoznak (lásd még: „Nyuszika, nincs rajtad a sapkád”). Kifejezetten bunkók, szívbaj nélkül lelövik a fehér zászlót lobogtató ellent, az egyik átvezető moziban pedig olyat láttam amitől felállt a hátamon a szőr: a disznók szalonnát(!!!) sütöttek! Ezt a direkt utalást a kannibalizmusra azért a készítők helyében kihagytam volna, de ezzel együtt csak gratulálhatok perverzségükhöz. Ezek után már egy rántottát falatozó csirkén vagy egy velős csontot szopogató tehénen sem lepődtem volna meg…

Mérges disznó tankkal álmodik

Ha egy XXI. századi RTS-ben csak két választható fél szerepel, a játékos joggal várhatja el, hogy azok igen markánsan különbözzenek egymástól, és a fentiek alapján a S.W.I.N.E.-ban erre megvolt minden lehetőség. Sajnálatos módon azonban a két fél egységkészlete 90%-ban megegyezik, egy tankfajtát leszámítva csak a grafika terén térnek el egymástól. Így a készítők által beígért 26 egységfajtát máris lecsökkenthetjük 14-re, és ezek között is csak a szokásos könnyűtüzérségi járművek, középerős tankok és brutális nehézlövegek megfelelőt találjuk meg. Ezeken kívül csak egy aknarakó, egy parancsnoki járgány és egy vontatókocsi színesíti a palettát. Pedig egy-két ötlet annyira adta volna magát: én például el tudtam volna képzelni a piszkosabb módszerrel játszó disznóknál valamilyen kém- vagy szabotőr-brigádot, a partizán-nyulaknál pedig egy földalatti egységet. A készítők saját bevallása szerint a menedzsmenttel kötött határidős megállapodás miatt tűntek el a játékból a korábban tervezett vízi és légi egységek – ha már így esett, én sokkal változatosabb, a két fél egyéniségét jobban kidomborító földi alakulatot vártam. Szerencsére azonban egy-két apró ötlet ment valamicskét a helyzeten. Néhány harci egység rendelkezik egy másodlagos funkcióval: az egyik tank képes beásni magát a földbe, egy másik löveg egymás után képes több rakétát útra küldeni, egy harmadik pedig be tudja húzni a csövét jelentősen lecsökkentve így az őt ért sebződéseket. A már említett vontatókocsi nem képes harcra, mégis az egyik legfontosabb jármű: egyrészt elhúzhatjuk vele a harc- és mozgásképtelen egységeket, másrészt utánaköthetünk egy benzinnel, munícióval vagy alkatrészekkel teli utánfutót, és a megfelelő utánfutóból feltölthetjük azokat a járgányokat, amelyek már fogytán vannak benzinnek, lőszernek vagy éppen életerőnek. További pluszt nyújt a szinte már kötelező egységfejlődés és szintlépés (a veterán és elit egységek textúrája jól megkülönböztethető), a tüzelési és mozgási viselkedés beállításának háromféle módja, illetve az a lehetőség, amellyel mindenféle tuningot vásárolhatunk járgányainkra. Ez utóbbi opció esetében a macsós alufelninél jóval értelmesebb kütyükre kell gondolni: nagyobb benzintank, erősebb páncélzat, önjavító készlet, távcső és más, hasonlóan hasznos alkatrészek közül választhatunk (van vagy 10 féle). Még sokrétűbbé teszi a taktikázást az egységek páncélzata, amely a jármű egyes oldalán különböző értékekkel bír – néhány, a frontvonalon betonvédelemmel rendelkező izomjancsi például hátul igen gyengén védett, így ezeket hosszas „fésztufész” küzdelem helyett elintézhetjük egyetlen jól irányzott hátbatámadással. Egyedül a parancsnoki jármű funkciójáról nem ejtettem még szót, pedig e nélkül lehetetlen megoldani a nehezebb küldetéseket. Ezzel a négykerekűvel kérhetünk légi csapást adott területre, és e funkciót aktiválva rövid várakozás után meg is érkezik egy nehézbombázó, a pilóta (a nyulaknál bizonyára Paksi Hapsinak hívják) annak rendje és módja szerint le is dobja az atomot…

Megfelelő engine kényes feladatokra

Az egységek mozgása – ezzel át is térek az engine ismertetésére – szinte tökéletes. Ugyan a netes fórumokon és az előzetesekben többen is szidták ezt a játékelemet, engem mégis lenyűgözött, annyira élethű. Az eddigi RTS-ekben ugyanis a tank egy helyben meg tudott fordulni, holott a valóságban ez nem így működne, hanem úgy, ahogy azt a S.W.I.N.E. készítői megoldották. A járművek széles kanyarral, szűk helyen pedig Y fordulókkal próbálják betájolni a kívánt irányt, nem pedig helyben forogva. És ha az egység be van szorítva, bizony csak kis fordulókban, többszöri oda-vissza tolatással tud irányt változtatni.  Nagyobb sereg esetén ez a realisztikusabb módszer kétségtelenül gubancot okozhat, ám emiatt nem nyilváníthatjuk az egész megoldást rossznak – egyszerűen arról van szó, hogy a játékosnak tudnia kell ezt is kézben tartani. Hasonlóan korrekt a motor által kezelt környezet, amelyben az egyik kamera korlátozásának köszönhetően nem találhatunk eget, ám míg a World War III esetében ezt nem néztem el, most gond nélkül átsiklok felette. A WWIII ugyanis semmit nem nyújtott cserébe, ám a S.W.I.N.E. esetében látszik, hogy többek között az ég eltüntetése volt az ára annak a rengeteg poligonnak, amellyel a motor működik. Az AI-ról már nem mindig tudok ilyen kedvezően nyilatkozni. Bár összességében véve korrekt kis intelligencia agyal a programban, egy-két kritikus esetre ráfért volna még némi tesztelés. Példának okáért az egységek és a domborzat viszonya nem mindig korrekt, zűrösebb hegygerinceken néha egy-egy tank vagy vontató beragad. Hasonlóan durva hiba, hogy néhány egységtípust távolról lövő ütegekkel gond nélkül leszedhetünk: ilyen esetben az ellenséges egység nem tesz semmit, szép türelmesen megvárja, amíg szétlövik a sejhaját. Más igazán zavaró hibát nem találtam, úgyhogy az engine végső soron jól sikerült darab – különösen ahhoz képest, hogy kezdő csapat műve –, de azért van rajta még mit tökéletesíteni.

Az irányításra viszont nem lehet semmilyen panasz, annyira profin megoldották a stormregionös srácok. Minden elérhető egérrel, még a csapatkreálás és –kijelölés is, így akár egy kézzel is lehet kezelni a játékot. Emellett a csaták során a szóköz billentyűvel bármikor megállíthatjuk az időt, és ezzel a „real-time is meg nem is” módszerrel tényleg megvalósíthatjuk taktikai elképzeléseinket. Természetesen ezzel együtt jár a szaggatottabb játékmenet, amit különösen nagyobb csatákban fogunk érezni.

Hej élet, kanászélet

És ha már a játékmenetnél tartunk: miután már lassan a cikk felénél tartok, lassan szót kellene ejtenem arról, hogy milyen is a játék működés közben. Jelentem, nehéz. Egy átlagos játékos meg fog szenvedni velük – a szó legnemesebb értelmében –, ugyanis a vidám körítés mögött kemény, ízig-vérig taktikai-stratégiai játék nyújt izzasztó kihívásokat. A nyulak 12 és disznók 10 (+1 oktató) küldetés teljesítéséhez a készítők szerint 40-50 játékóra szükséges, és ez bizony nem túlzás. Építkezni nem fogunk, ellenben minden egyes egységünkre úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére, ugyanis a küldetések végére megmaradt járműveinket továbbvihetjük a következő misszióba felszereléssel, tapasztalati ponttal együtt. Emiatt nem ajánlatos küldetésenként egynél több egységet veszíteni, és célszerű a pálya eleji mentés után felderíteni a kritikus pontokat (aknamezők, ellenséges gócok), majd gyors visszatöltést követően nekiesni a terepnek. Új egységeket vásárolhatunk két pálya között, vagy akár a pályákon (ez utóbbi esetben szállítóhelikopter dobja le az erősítést). A csapatösszeállítás is fontos mozzanat, ezzel is jól el lehet tolni a hadjáratot (ha például egy magaslatról lőnek ránk, mi pedig ott állunk légi csapás nélkül). A pályákon az ellenség szinte mindig túlerőben van, és gyakran a kisebb csoportok is fejtörést fognak okozni, olyan lehetetlen helyeken képesek felbukkanni. A térképek kifejezetten jók (néhány „profibb” csapat sokat tanulhatna belőlük), és bár néhány pálya a sztoriból következően megegyezik a nyulaknál és a disznóknál, ezek egymáshoz képest elforgatva, a két fél szempontjából teljesen másképp jelennek meg, így ugyanazt a taktikát nem alkalmazhatjuk kétszer. Sajnos a küldetések történetében az effajta változatosság már nem volt követendő példa, a játékos legtöbbet a „foglald el” és „pusztítsd el” parancsokat fogja olvasni. Hiányoltam a nagy fordulatokat, a küldetés közben megváltozó célt, az árulásokat – mindazt, ami például az RTS-ek terén sztori-etalonnak számító Starcraftban megvolt. Így a történet – bár hangzatos és szellemes – csak a pályák összekötésére szolgáló alibi marad, és sajnos ez a mostanság megjelenő stratégiák 90%-áról elmondható (mivel kezdő csapatról van szó, ez azért megbocsátható). A multiplayer opciót tesztelve viszont már nehezebben nyeltem le a skirmish mód hiányát (azért az ilyen szintű taktikai RTS-ekben ez ma már szériatartozéknak számít), de a négy különböző multiplayer móddal (CTF, deathmatch, domination, countdown) azért valamelyest megvigasztalódtam, mint ahogy a játék külcsíne is felderített, valahányszor új hangulati elemmel találkoztam – és ez igen-igen gyakran előfordult…

Állati légkör

A S.W.I.N.E. hangulatáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A tájelemek hihetetlenül szépek, az egyszerű erdőtől a hatalmas bányagépeken át a sivatagban terpeszkedő nyúl-szfinxig minden megfordul a monitoron, a textúrák pedig egytől egyig gyönyörűek. A poligonszám kellően nagy ahhoz, hogy a grafikának nemzetközi viszonylatban se legyen szégyellnivalója (sőt!), a talajtípusok (sivatagi, erdős, sziklás, jeges) pedig gondoskodnak a térképek változatosságáról. A 3D-kártya is megdolgozik a pénzéért, valóságos effektparádé kíséri a küldetéseket. Az időjárás napos, esős vagy éppen havas (azért mindez változhatna az egyes küldetéseken belül is), a sivatagban száraz dudvát hord a szél, egységeink port vernek fel és nyomot hagynak maguk után, éjszakai bevetésben pedig a járművek elképesztően megoldott első és hátsó lámpái szolgáltatnak fényt. Az átvezető mozik gyönyörűek, de csak a „kis vicces” kategóriába tartoznak, mivel mindegyik az „X megszívatja Y-t” forgatókönyvet követi, ami már a harmadik láttán is unalmas, hát még a tizediknél. Példaértékű viszont a zene és a hang. Az előbbit a Másfél együttes készítette (ha valaki nem ismerné: dob-gitár-basszusgitár-szaxofon felállás, amelyhez néha cselló társul), és amennyire egyedi, annyira illik a játékhoz (értsd: nagyon), az utóbbiból pedig a játék összesen 6000 darabot számlál, és ezek között bizony akad egy-két súlyosan poénos megjegyzés. Továbbá a beszólások – amellett, hogy szerintem beszélő nyúllal és disznóval szinkronizálták mindet, ilyen hangokat ugyanis ember képtelen kiadni – követik a játékmenetet: a tundrában az egységek a hidegre panaszkodnak, víz közelében fürödni nem akarnak, sötétben suttognak és így tovább. További mókás adalék a két fél különböző menüje (ezekben a játék szereplői is felbukkannak), illetve a stáblista, amelyet mindenkinek ajánlok figyelmébe – szimpatikus zárt osztály ez a Stormregion… A hangulattal kapcsolatosan csupán egy ponton maradt hiányérzetem, nevezetesen a nyulak és disznók változatosságának terén. Minden répaevő nagyon hasonlóan néz ki, mint ahogy a disznók között sem láttam sok különbséget – pedig itt aztán lehetett volna alkotni. A mezei barna mellett lehetett volna még szerepeltetni az angóranyulat, a belga óriásnyulat, esetleg a fehérszőrű-pirosszemű húsvéti nyuszit, a másik oldalon pedig a mangalicasertés, a vaddisznó és a vietnami csüngőhasú malac jutott így eszembe. Hogy a sündisznóról ne is beszéljek…

Svájn a derék katona

Lehet, hogy e kijelentésemmel sokak szemében óriási szentségtörést követek el: az eddig megjelent magyar fejlesztésű programok közül én a S.W.I.N.E.-nal szórakoztam a legjobban. A furcsa alapötlet, a könnyed báj és a korrekt taktikai program keveréke bármilyen meglepő, de működik. Sőt, nagyon bejön. Mondom ezt úgy, hogy még csak a német nyelvű, bugos, lagos verziót próbálhattam ki (már készül a patch), amely egyébként igen jó visszhangra talált a GameSpy-on. Hát még akkor milyen lehet az angol és magyar változat? (A készítők szentül ígérték, hogy a komolyabb bugokat ezekben már alapból orvosolják.) Hazai terméknek mindig örül az ember, ez a – számomra meglepetésszerűen felbukkant – program pedig tovább öregbíti a magyar fejlesztők hírnevét, hiszen csukott szemmel jobb, mint például az utóbbi idők Westwood-termékei. És bár itt-ott látszik rajta, hogy profivá érett amatőrök munkája, bár kisebb játékos-bosszantások maradtak benne, bár a kiadó és a határidő nevű mumusok miatt kompromisszumokat kellett kötni, és jó néhány korábban tervezett elem (légi egységek, több küldetés, stb.) nem kerültek be a végleges verzióba, azért a végeredmény a nemzetközi piacon is megállja a helyét. Nem hozott forradalmi újításokat, de azért nagyon jó és eredeti taktikai RTS, néhány igazi ötlettel.

PC Guru 2001/12


Agyarok és magyarok

Hogy a magyar szinkron messze a legjobbak közé tartozik, az körülbelül akkora közhely, mint a tokaji borok dicsérete. A Macskafogótól kezdve a Csengetett, Mylord?-on át a Terminátor 2-ig lehetne sorolni a filmes példákat, ám a játékpiac nem sok büszkeséget tudna felmutatni. Igazán színvonalas magyarítások ugyanis csak az utóbbi egy-két évben születtek (legutóbb a The Sting), ám minden jel arra mutat, hogy ez lesz a jövő útja, és egyre cikibb lesz ismeretlen arcok fél nap alatt összedobott honosításait hozzácsapni egy játékhoz. Legalábbis a S.W.I.N.E. magyar verziójának megjelenése után egészen biztosan…

A Stormregionös srácok – akik hol magyar patch-csel, hol letölthető zenékkel kényeztetnek bennünket – nem bízták másra szeretett programjuk magyarítását, és ez egészen biztos közrejátszott abban, hogy a végeredmény ilyen csodálatos lett. A szakmai profizmus mellett ugyanis a készítők szívét-lelkét is érezni a hazai verzión. Nem is az a nagy szám, hogy olyan ismert szinkronnevek röfögnek, füttyögnek, horkantgatnak és makognak, mint Cseke Péter, Selmeczi Roland vagy Szokol Péter, és nem is az a tény, hogy minden apró részlet – karakterkészlet, feliratok, mozik – teljes honosítást kapott (elvégre ez elvárható). Az az igyekezet adja a piros-fehér-zöld változat sava-borsát, amellyel a készítők mindent elkövettek annak érdekében, hogy a disznók és a nyulak egymástól teljesen eltérő, és a német verziónál is viccesebb hátteret kapjanak.

A kb. 6000 beszólás néha a szlengre, néha a hanglejtésre, néha pedig a szövegi poénra építve éri el ugyanazt a hantást: a röhögőgörcsöt. A játék első fél órájában ugyanis a komoly játék nem kap esélyt. Kattintgatunk jobbra-balra, és próbálgatjuk az összes lehetséges cselekvést, csak hogy minél több idiótaságot halljunk, és közben megismerkedjünk a harcoló felek egyéniségével. A nyulak nemcsak tapsi-, de szemfülesek is, ugyanakkor alapvetően jó szándékúak, ezért vidám beszólásaik is visszafogottan viccesek („ezek sem tudnak mást, csak az agyaraikat villogtatni”; „kezdődjék a vadkanvadászat”), néha pedig kifejezetten humánusak („bocs, haver”). A sertések ezzel szemben egyszerűek, mint a virágföld („várom a…aaa…őőő…a parancsot”; „kettéharaplaaak”), és süt róluk a rosszindulat („ennek is ingyen volt a temetése”; „egy nyúlpörkölt rendel”). Nem csoda, hogy az első háztáji összetűzést képtelen voltam lekommandírozni, mert szó szerint a hasamat fogtam a röhögéstől, amikor mindez egyszerre a nyakamba szakadt…

A magyar nyelvű, stabilabb, és a némethez képest kissé bugmentesített S.W.I.N.E. tehát teljesen meggyőzött arról, hogy megérdemelte a múlt számban kapott százalékértéket. Kétségtelenül az eddigi legjobb magyarítás, amely valaha született, de nemzetközi viszonylatban is bizony ott lohol a műfaj hangulati nonpluszultrája, a Starcraft nyomában. Egyetlen negatívumot tudok csak felhozni: a játék összecsapott kézikönyve igen sok – főleg szórendi – magyartalanságot és hibát tartalmaz, de a program ettől még D.I.S.Z.N.Ó. jó játék marad. Döbbenetesen Imádnivaló Stratégia Zseniális Nemzetünk Óljából.

PC Guru 2002/1


Trail - előzetes

Ezekkel a nyulakkal folyton baj van. Állandóan rájárnak a répakészletre, nem lehet nyugodtan létezni tőlük, a makogásuktól hangos minden. Meg egyébként is, hogy néznek ki, hosszú fül, gizda testalkat, egyszóval nevetségesek. No meg nem hordanak sapkát. Pláne. Valamit most már tenni kellene ellenük. Hopp, na nézd már. Azt írja az újság, hogy végre megfizetünk minden galád felforgatásért ezeknek a kis mihasznáknak, kitört a háború valamilyen répaföld birtoklása miatt. Éppen ideje volt már. „Anyjuk, csomagolj elemózsiát, indulok a nyúlvadászatra!”

A véres cselekmény – bármennyire is hihetetlen – napjainkban zajlik, méghozzá nem is olyan messze tőlünk, Budapest egyik bérházában, ahol a Channel 42 egy másik fejlesztőgárdája újabb nagy durranásra készül a Screamer 4×4 után. A nyulak ellenfelei a küzdelemben a disznók lesznek; ha eddig nem tudtátok volna, e két állatfaj örök ellenfelei egymásnak, legalábbis a játék képzeletbeli világában. A kialakuló háborús konfliktus eleinte a malacoknak kedvez, hatalmas területeket szakítanak ki a nyúlbirodalomból, s megközelítik a fővárost is. Azonban a szerencse forgandó, a főleg gerillaharcot favorizáló nyúlsereg visszavágásra készül. Természetesen, mint mindenhol itt is a jó és a rossz örök küzdelmének lehetünk a tanúi. A nyúl vezetők bíztak demokráciájuk vívmányaiban, de mint az ábra mutatja, nem sok sikert értek el. A kaotikus disznórezsim élén találhatjuk Acélagyart, ki mindenképpen nagyobb életteret és több répát kíván biztosítani követőinek.

Itt lépünk a képbe mi – természetesen bármelyik oldalon – a csapat készülődő játékában. Látványos 3D-s stratégiai programmal van dolgunk, mely valóban a stratégiára helyezi a hangsúlyt. Az esztelen öldöklés elkerülése érdekében korlátozott lehetőségünk van csapatok vásárlására a küldetések elején kapott akciópontokból, építkezni pedig egyáltalán nem lehet majd a játékban. A hatalmas seregeket és nagy véráldozatú csatákat kedvelőknek változtatniuk kell a szokásaikon, ha boldogulni szeretnének a programmal. Minden egységre vigyáznunk kell, sőt mi több, gondoskodnunk kell róla, hogy megérje a következő csatát.

A nagy újdonságot (és persze nehézséget) az utánpótlás teljesen realisztikus mivolta fogja jelenteni a kezdő játékosoknak. Minden egységünk üzemanyagát és lőszerét idővel pótolnunk kell, méghozzá főleg vásárlással, de a pályákon is találhatunk majd azért némi utánpótlást. Alapvetően tankszerű egységekkel kell gazdálkodnunk a csaták közben, mindkét fél 9-9 típusai rendelkezik. A harci egységek potenciálját fejleszthetjük, növelhetjük pajzsukat, javíthatjuk fegyverzetüket és akaszthatunk rájuk extra kiegészítőket. Minden egységben külön adhatunk parancsokat a bent helyet foglaló lövésznek és vezetőnek, ez még tovább növeli az amúgy sem kevés variációs lehetőséget, ami az egységek felhasználását illeti. A hagyományos tudás mellett minden egység rendelkezik valamilyen sajátos tulajdonsággal is, pl. a nyúltank be tudja magát ásni a földbe (ezáltal nem tud mozogni, de a védelme jelentősen megnő), a mozgó mozsárágyú pedig behúzza csövét, mely segítségével szinte elpusztíthatatlanná válik. Érdemes mindenképpen megemlékezni a nem katonai jellegű egységekről, ezek főleg az ellátásban játszhatnak szerepet, hiszen vontatók és utánfutók is szerepelnek a játékban.

15-15 küldetés vár majd a lelkes stratégákra, a készítők nem ígérnek könnyű menetet, minden pályán meg kell majd szenvednünk a győzelemért és a továbbjutásért. A pályák nem szekvenciális egészként követik majd egymást, bár természetesen a játék legvégén felszabadítjuk majd az éppen aktuális szenvedő félt. A fiúk mindenképpen érdemesnek tartották többször hangsúlyozni, hogy az esztelen pusztítás helyett a kifinomult stratégiát részesítik előnyben.

A játék grafikai motorjáról nem lehet túl sokat mondani, hiszen a látott demóverzió mindössze 5 hónapja készül, csoda, hogy egyáltalán lehet már játszani vele. A valós 3D-s világban mindenesetre nem az egységek számán lesz a hangsúly, legfeljebb 20-30 egységet kell irányítanunk egyszerre. Ennek jegyében a grafikai motort a készítők a táj minél finomabb kidolgozására és a látványkeltésre kívánják felhasználni. A táj domborzati viszonyai természetesen segédkezhetnek majd harcaink során, kihasználhatjuk majd a magasabb pontok nyújtotta előnyöket. Egyelőre csak motorizált egységeket láthattunk a képernyőn, s ha a kiadó sem áll elő más irányú kívánságokkal, akkor ez így is fog maradni. A vízi haderő egyébként teljesen hiányzik a programból és a légierőt is csak utánpótlási és bombázási célokra használhatjuk majd.

Az engine és a kezelőfelület kellemes irányítási metódust és nagyfokú szabadságot ígér. A táj mozgatása némiképp a Ground Controlra emlékeztetett, de természetesen az ilyen korai verziókban ezt kár lenne aprólékosan elemezni. Szinte alig kell majd azonban a billentyűzethez nyúlnunk, még az ötletesen megoldott group funkciókat is elérhetjük majd egérrel (a táj forgatásában és döntögetésében is a rágcsáló segédkezik).

Érdemes még mindenképpen megemlíteni a tervezett NPC szereplőket, valamint a dinamikusan változó környezetet, ahol szinte mindent lerombolhatunk. A hangok magasszintű kezelése már most dicséretes: ha erdő felett járunk, madárcsicsergés, míg nádas környékén békák kórusa kíséri nézelődésünket.

Mi ugyan nem nagyon vagyunk benne a nyúl-disznó konfliktus rejtett okaiban, azonban a fejlesztők nagyon beleásták magukat a történésekbe. A két fél viszonyára mi sem lehet jobb példa, mint az éterben lezajló beszélgetések. Állandóan röpködnek a beszólások és cikizések, egyik fél sem kíméli a másikat, no meg a mi nevetőizmainkat. Szerencsére a játék magyar nyelven fog a boltokba kerülni a készítők reményei szerint jövő év vége felé, így nem maradunk majd le egy poénról sem. A képzeletbeli világban elhelyezkedő épületek és szinte minden más is sugallja ezt a humoros vonulatot, a készítők nem titkolt célja az, hogy a kemény stratégiai fogások között jól szórakozzunk a háború néha már kissé eltúlzott eseményein.

Sok sikert kívánunk a játéknak, reméljük, hogy a nem mindennapi program hamarosan gazdára talál majd, és jövő ilyenkorra már a megjelenésről adhatunk számot a lap hasábjain.

PC Guru 2000/10